Szlovák-Lengyel túra kerékpárral 1. rész

Az egész akkor kezdődött, mikor vettem egy mounten bike-t, aztán kettő hét múlva eladtam és vettem egy országúti kerékpárt…Ja nem előtte Kóródi-Juhász Zsolt barátom, aki egészségügyi okokból kezdett el kerékpározni, országúti kerékpározni, felnyitotta bennem azokat a sebeket, melyeket kiskoromban a kerékpározás iránti szeretet ejtett, és ami miatt újra szerettem volna kerékpárra ülni, ezúttal komolyabban, heti többet tekerve, így kezdődött… De lehet erről már meséltem korábban. (Lassan kezdem érteni miért szednek az idősebbek kavintont!) Az országúti kerékpározás mellett persze mindig is motívált a természet, a természetben való kerékpározás, a túrakerékpározás. Építettem is kettő kerékpárt ilyen célra, de erről külön bejegyzést olvashattok, most arra nem térek ki. Kisebb országon belüli túráim voltak, mindegyik pár napos volt 400-500 km-esek. 2021-ben az egyik túrakerékpáros társunk, Biciklis Józsi kisfilmjében fedeztem fel egy számomra ismerős alakot, Matulai Györgyöt, aki fiatal koromban épp a lakásunk alatt árulta boltjában a díszhalakat én is kuncsaftja voltam, tudtam ki ő. Felvettem vele a kapcsolatot és röviden elmeséltem honnan ismerem, és hogy nem is tudtam, hogy túrakerékpározik. 2 alkalommal tekertünk ezt követően együtt, egyszer csak egy délelőttös tekerést szerveztünk, aztán pedig egy sátras Szálkai-tavasat. Ez már 2022-ben történt. A Szálkai-tóról hazafelé jövet igazán jó hangulatba kerültünk, hiszen orkán erejű szél és szakadó, ömlő eső kísérte utunkat az utolsó 50 km-en. Gyurinak jól jött, hiszen neki kellett a szélsőséges időjárás, hogy szokja. Azért kellet szoknia, mert a Nordkappra indult, illetve itt még csak terv volt. Mondta, hogy menjek el vele. Kapásból rávágtam, hogy nem hagyom itt a családom ennyi időre, de egy hetet simán elmennék vele, hazafelé egyedül tekerve, úgysem voltam még külföldön bicajjal. Így indult a túránk 2022. május 14-én szombaton reggel Dunaújvárosból Gyuri boltja elől, ahol kisebb ováció indított útra minket, na persze nem miattam, Gyuri miatt, hiszen közel 6000km-es kerékpártúrára indultunk.

Én már nagyon izgultam napokkal előtte, mi lesz, találok-e sátorhelyet, hogy tisztálkodunk, lesz-e medve, lesz-e defekt, lesz-e eső. Ilyen és még sok más hasonló kérdés mászkált a fejemben folymatosan, ami a tapasztalatlanságomnak tudható be. Induláskor betekertem Daruszentmiklósról Dunaújvárosba, és onnan indultunk újra vissza Mezőfalva felé, majd Székesfehérváron át Kisbérig meg sem álltunk. Pihenőt persze tartottunk rögtön Seregélyesen ettünk egy finom fagyit.

A fagyizás jól jött, nagyon meleg volt, ezt megismételtük Fehérvárcsúrgón, majd haladtunk tovább az aznapra kitűzött cél, Kisbér fel. Nem volt egyszerű, Súron megálltunk egy jó hideg italra, ami nagyon kellett mert előtte a völgyben olyan szembeszelünk volt, én konkrétan a kis emelkedőn és szélben meg akartam halni! Na jó nem, de nagyon elfáradtam. Első nap ilyen súllyal még nem úgy pörög az ember lába…

Este lesétáltunk egy vendéglőbe, a szállás tulaja állította, hogy finom és olcsó, nem éri meg főzőcskézni. Igaza volt, Gyuri extra ételt is kapott pult alól, én beértem egy jó adag rántottsajjtal és nutellás tortillával. Az első nap bár hosszú volt, nekem a reggeli duplázás miatt 140 fölé sikeredett, ettől függetlenül alig vártam a második napot, hiszen ahogy említettem bringával az első határátlépésem előtt álltam.

Gyurival sokat beszélgettünk, rendkívül sok infohoz jutottam első nap már elméletben is, de ezt követően jöttek az igazi valóságos megtapasztalások. Erről és a második napról mesélek majd a következő részben.