SOTA HA/DD-017 csúcs aktiválása

…Elnéztem balra, és a szántóföld felett 20 cm-rel egy szürke varjú élvezte a szelet, játszott a szél hátán. Ekkor néztem a biciklis órámra, 33,3 km/h-t mutatott. Tolna és Szekszárd-Palánk között jártam az M6-os autópálya mellett. De nem sietek ennyire előre. Napok óta tervezgettem, hogy az első aktiválásom 2021. március 15-én megteszem. Utolsó napon döntöttem el véglegesen mikor már lehetett látni, hogy aznap épp nem fog esni. Szerencsére a családom támogat ebben, így is volt némi lelkiismeretfurdalásom, hogy elmentem otthonról. Reggel fél hatra húztam az órát, 5:57-kor kelt a nap internet szerint, nem akartam sötétben indulni, lámpázni. Fel is keltem, de esett az eső és tiszta víz volt minden. Na mondom itt nem lesz semmi. Kerékpárt még este fekészítettem, mindent bepakoltam kaján kívül. Visszafeküdtem. Fél kilenc felé ébredtem, és ekkor már sütögetett a nap, a szél tombolt, ezáltal minden száraz volt szinte. Feleségemre néztem, tudta, hogy megyek! 🙂 Kaját beraktam, felöltöztem, gyerkőcöktől elbúcsúztam és indultam. Az indulás képe:

Mielőtt folytatom a beszámolót el kell mondjam mi is az a SOTA, nem csak rádióamatőrök olvassák a blogomat (remélem 🙂 ).  SOTA tulajdonképpem a Summit on the air rövidítése, bejegyzett hegycsúcsról történő forgalmazás, gyalográdiózás. Van egy oldal, ahol jelöve vannak a magyarországi hegycsúcsok, amelyeket megmászva emberi erővel (gyalog vagy kerékpár) “elfoglaljuk” és legalább 4 összeköttetést létesítünk, azaz aktiváljuk a csúcsot. Ha ez megvan akkor az összeköttetésekről készült feljegyzés adatait, logoljuk, azaz berögzítjük és ezzel bizonyítjuk az aktiválást. Tulajdonképpen egy jó kirándulással felérő rádiózás néha nagy emberi erőfeszítések árán. Kikapcsolódás és rádiózás egyik legjobb módja, nekem az amatőrrádiózáson belül ez tetszik a legjobban. Több hobbim is összeadódik ilyenkor.

Útközben eszembe jutott, hogy kockacukrot elfelejtettem tenni teához és kávéhoz, így 5 km után hazatelefonáltam, hogy szóljon drága anyósomnak feleségem, beugranék némi cukorért. Kapuban fogadott is és kaptam ellátmányt. Nyugodtabban indultam tovább, ahogy számítottam rá hátszelem volt, direkt megnéztem széltérképet, északi szelet jelzett, Gondoltam lefelé gyorsabban megyek, hazafelé meg ráérek már, egyedül a kijárási tilalom az ellenségem. A csúcs tőlem 80km-re van megközelítőleg, így 3 óra alatt ebben a szélben mindenképp le szerettem volna érni. Gondolkodtam, hogy a 6.számú főúton menjek, vagy inkább Dunaföldvár-Bölcske-Madocsa-Paks útvonalon a Duna mellett a gáton, ez utóbbi pár km-rel hosszabb volt. Gáton mentem, szeretem azt a tájat, és bár a 6-oson többször ment el mellettem rendőr sosem állítottak meg vélhetőleg a kivéve célforgalom miatt, nem kockáztattam a nagy forgalmat. Mentem a gáton, pedig az egyik kereszteződésben elfordultam a 6-os felé…pár méter után valami azt súta inkább a gát…8 fokot jelzett az órám, a szél hátulról fújt, nem fáztam. A kerékpár elég nehéz volt, kis akkumulátor, antennák, rádió, kaja, egy nagykabát a rádiózásra, sapka meglepően nehéz volt arrébb raknom a kerékpárt ha kellett. A gáton elég gyorsan haladtam, szinte repültem, a kerékpáros váztáska nem csak arra jó, hogy telepakoljam, de szélvitorlának is kitűnő!

A nagy terhet nagyon jól bírta a táska, ez volt az első komolyabb megpróbáltatása, így ezúton is köszönöm szépen Boros Balázs, Mókusnak. Akit érdekel, ki készít ilyen remek táskákat az keresse fel facebookon Mokush-t. Nagyon ajánlom, precíz, megbízható és nagyon emberközeli, körbekerékpározta a Földet szó szerint, mégsincs elszállva magától, sőt…Néhány kép a táskáról, váztáska Mokush munkája, személyre szabottan éppen az én bicajomba való:

Gondolkoztam megállok a Duna partján reggelizni, hiszen még nem ettem semmit, egy magnézium ital volt csak bennem, de valahogy nem voltam éhes reggelizni, és nem akartam húzni az időt. Olyan jól haladtam, hogy nem álltam meg. Pakson áttekerve az atomerőmű bejárók után lévő kis községben Csámpa településen álltam meg. Ott főztem egy kávét, illetve ilyen három az egybent kis ír beütéssel, most fedeztem fel, baromi finom. A szél tombolt, így egy kis világháborús emlékmű egyik köve mögé tettem a kis kempingfőzőm, azon melegítettem a vizet. Hát persze, hogy a gáz most kezdett kifogyni a palackból, pedig már meg is vettem az újat,csak lusta voltam kicserélni. Így egy langyos kávét tudtam inni, de jobb volt, mint a semmi. Megettem a reggelimet, némi csokis kekszet bevágtam szénhidrátként és indultam tovább. A reggeli képei:

Innen már csak 40 km volt hátra. Következett az a szakasz, ami nem tartozik a kedvenceim közé, nyílt egyenes szakasz kisebb törésekkel egészen Szekszárd előttig. Itt mindig a szél fúj, ráadásul innen már nincs kint a kivéve célforgalom kis tábla, Dunaszentgyörgy felé nem akartam bemenni, az már nagyon nagy kerülő lett volna, gondolnom kellett arra is, hogy hazafelé is bírnom kell. Alapozás vége felé járok, a hosszabb utakat 2 hete kezdtem el, mióta nincs olyan hideg, így csomaggal a 150 km oda vissza épp elég lesz edzésnek is, de felkészülve fel voltam rá. Haladtam tovább, és Tolna után kikerülve a már autópályára hasonlító Szekszárd bevezető utat Szekszárd-Palánk felé vettem az irányt, ez egy kétszámjegyű főút, itt lehet kerékpározni, erre már jártam több alkalonmal. Most is előjött az az érzés, amit sokszor éreztem, hogy kerékpárrol mennyivel másabb a táj, mennyire más az utazási érzés és élmény. Itt szemléltem meg a szántőföld felett száguldó és játszó varjút, és itt álltam meg egy fénykép erejáig a szekszárdi domb miatt, ami már a háttérben volt 4-5 km-re:

Igen ez a csúcs, ahova igyekeztem csak 287 méter, nade egy Mezőföldön lakó magamfajátnak, ahol egy 100km-es körön is csak 200-300 méter szint jön össze, ez már maga a menyország, maga a hegység. Ezen az úton 730m szintet bicajoztam ha jól emlékszem, a végén visszatérek rá. Haladtam tovább, beértem Szekszárdig, most belinkelt képnél elindítottam a Mapy alkalmazást, amit a www.mapy.cz oldalon ki tudtok próbálni, ha tetszik töltsétek le telefonra az appot, nagyon jó kis alkalmazás, sajnos csak MTB és Outi között lehet választani, trekkingre nem tud utat tervezni, de nekem az MTB bőven jó, nem véletlen raktam 55mm-es gumikat az aclvázra. Ezt még el kell mondanom, hogy az acélváz ezekkel a ballonos gumiggal hihetetlen kényelmes, csak ugy ringok rajta, semmi odaütés, csapódás, imádom. Ez kellett is, mert Szekszárdon belül elég ramatyak az utak, és a dombon felfelé nem egyszer több száz méter hosszan ez a rómaiak által is használt útminőség fogadott:

Volt olyan szakasza az útnak, igaz csak egy 200 méter hosszan, ahol 15-21% között tapostam a pedált ezen a rücskös kövön, és a képen még istenesek a fúgák, fentebb, ahol a víz volt az úr egy-egy eső alkalmával nem voltak fúgák…Ez nem panaszkodás, élveztem minden méterét az útnak. A csúcsot keresve nem találtam meg a csúcskövet, de nem is nagyon kerestem, szemre sem volt nagyon magasabb pont, mikor megláttam egy vadászlest. Isten menedéke gondolta, ebben a szélben burkolt pallón ülve egy lesen ilyen pazar kilátással, mi kell több rádiózni? Az előkelő lakosztályom és a felszerelések:

Nem tudom mennyire látszik, a 3. képen látható a dipol anetnnának a sárga csévélő testje, 20 méterre és 40 méterre is csináltam külön antennát, saját tervezésű csévélő testre van feltekerve, jókora koax darabbal, így az antennától távolabb is tudok rádiózni. A csévélő test és a szigetelő is saját tervezés és nyomtatás, valakit érdekel szóljon. Nem azért jó, mert én terveztem, hanem azért, mert az oda vissza bújtatásokkal az antenna bajszai nem feszülnek akkor sem, mikor megspanolom a két végén kötéllel, hogy elemelkedjen a földtől. Ilyenkor éppen csak amig felérek ott szoktam kikötni, nem lövöm át csúzlival stb, itt nem a dx a lényeg, hanem az aktiválás és hogy elérjek embereket. A csévélő test és a szigetelők:

A rádióamatőrségben is amatőr vagyok, zöldfülű, hiszen decemberbenkaptam meg 2020. évben az engedélyem, a SOTA-zásban meg méginkább. Így történhetett az meg, hogy elfelejtettem magam sopotolni, de egy alertet még a csámapi pihenőnél feltettem, és viszonylag tartottam az időt, ezért történhetett az meg, hogy az első cq sota cq sota de HA4DR/P után olyan pile up volt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ezt még meg kell tanulnom kezelni. Semmit nem hallottam, még egy prefixet sem, hogy legalább behívjam azt az egy kollégát. Cq-ztam tehát mindaddig, amig végre nem hallottam részeket és azokra rákérdezve szépen gyűltek a qso-k. A log tanúsága szerint 1 óra 18 percet rádióztam, de közben teáztam és ettem is, tehát nem volt sok időm, de az aktiváláshoz, tapasztalatgyűjtéshez elegendő volt. 12 qso jött össze (SM4CJM, DL8DXL, DL3HXX, DL6WT, DL7URB, ON6UU, HB9DDZ, F5JKK, DJ9BX, DL1FU, HB9AGH, ON7QR). Sikeresen aktiváltam a csúcsot, a 14 megás dipolt össze sem raktam, indultam haza, hiszen tudtam kegyetlen út vár rám, a pofa szélben cuccokkal, azért az üléseben csak átfagytam hiába a les. Elkezdtem összepakolni, flottul, gyorsan sikerült, levettem a kabátot, bicajos cuccra váltottam, egész jól megszáradt minden, és indultam hazafelé.

Hazafelé történet előtt az egyik főszereplőről mesélek egy kicsit, méghozzá a morse billenytyűmről. Kettőt készítettem, egyiket thingiverse oldalról töltöttem le és raktam össze, semmi egyedi nincs benne, de készítettem egyet kisfiamnak a morse gyakorlójához, amit szintén én csináltam neki. Ez saját tervezés, egy fém kapocsra épült, amelyből neten láttam, hogy előszeretettel készítenek morse billenytűt. Ez mellett a 3d tervezés is saját és persze a nyomtatás is. Nem volt egyszerű elkészíteni a kis méret miatt, a supportok által eltömített járatokat ki kellett vadásznom, aztán pedig a vezetéket befűzni a miniatűr lyukakon…Végül csak sikerült, és olyan jól sikerült, olyan kényelmes, hogy azóta ezt használom, és milyen jó hogy magammal hoztam, a másik billentyűben a forrasztás engedett a rázkódós úton valószínű, így tudta használni a kisfiamtól kölcsönkértet! 🙂 Kicsi, pár gramm és tökéletesen lehet használni ilyen kitelepüléseken is, ezt bizonyította ez a SOTA-zás is. Íme képekben:

A köves út lefelé sem volt jobb, illetve valahol el is nézhettem az utat, mert visszanézve rövidebben jöttem lefelé, mint felfelé, de ez fel sem tűnt közben, végül is mindegy. Következett a várt szembeszél, volt, ahol csak 15 km/h-val tudtam menni, átlagosan 20-25 km/h között azért sikerült tekernem cuccal és nem kis szembeszéllel is. Edzés ide vagy oda, combjaim ma reggelre éreztem is, dehát beépül, tökéletes edzés lett a vége és szenzációs rádiózás. Épp erre számítottam. A Szekszárd – Dunaszentgyörgy közötti szakasz ahogy említettem az út elején most is nagyon unalmas és “fájdalmas” volt, alig vártam Csámpát, megálltam ismét egy rövid pihenőre, ezúttal csak nyújtani. Iparkodnom kellett, éreztem sötét lesz a vége. Jó is, hogy igyekeztem, hazafelé Dunaföldvár magasságában a lámpám, amit már folyamatos állásba kellett kapcsolnom sötétedés miatt kezdett merülni, földvár előtt átváltott a legkisebb fényre energiakímélés miatt. Persze bőven kibírta hazáig, ekkor már jóval 6 óra összebicajozás után voltam, 19 óra után kicsivel értem haza. Az úton lefelé többet tudtam gondolkodni mindenféle dolgon, kicsit kikapcsolva az agyam, hazafelé kizárólag az útra koncentráltam, ekkor már fáradtam rendesen, egy látvány azonban nagyon megfogott Paks utántól, feltűnt a dagadó Hold sarló nyugati irányban egész alacsonyan, többször is rátekintettem, márcsak azért is, mert a vékony sarló mellett tökéletesen látszott a Föld fénye miatt a Hold teljes korongja. Szenzációs látvány volt, amolyan útitársként kitartott egészen hazáig, míg be nem léptek a kapun, aztán lenyugodott ő is.Összességében nagyon tetszett a SOTA-zás, alig várom a következőt, annál már több rutinom lesz, kicsit melegebb időt várok és hosszabb nappalt. 73 dx mindenkinek.

Leave A Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük