Bakonyon át

Aki kíváncsi egy két napos túrámra az jöjjön velem a képzelet világába. Azt gondolom talán az ilyen túrabeszámolók olvasásának is nagy varázsa van, ilyenkor egy kicsit beleképzeljük magunkat, fantáziálunk, nem feltétlen azt látjuk, amit a kamera mutat. A kisfilm elkészítése tovább tart, mint gondoltam, nem nagyon van rá időm, de így szerencsésebb is, hogy először az írásos beszámolóm olvassátok.

2019. június 27-én, csütörtökön indultam el reggel fél hatkor. Már akkor 21 fok volt, kellemesnek tűnt, de napok óta éjjel sem ment le 20 fok alá a hőmérséklet. A rádió és minden előre bemondta, hogy 38 fok is elképzelhető, senki ne terhelje meg a szervezetét, pihenjen, árnyékba legyen és igyon sokat. Na nálam ez az utóbbi valósult csak meg, hiába ügyeskedtem azt gondolom a kerékpár és a cuccok 45 kg-ot nyomva és ezzel tekerve 141 km-t kimerítették a szervezet megterhelés fogalmát. Ettől függetlenül nagy kedvvel és izgalommal vágtam neki. Az első etapom Székesfehérváron az új Csóri útig tartott, ahol is Steinherr Józseffel személyesen is találkozhattam, miután a facebook túrakerékpáros csoportban rámírt felhívásomra, hogy szívesen elkísérne egy darabon. Seregélyesig ismert volt számomra az út, sokszor kerékpároztam arra. Persze az úton a szokásos ébredő természet hangja és illata ezúttal is elkápráztatott, ebből a mély lelki állapotból a Seregélyes utáni 62-es számú főút hamar felébresztett a száguldó kamionokkal. Alig vártam beérkezzek Székesfehérvárra, ahol egész szervezett K-4 jelű kerékpárúton tudtam átsuhanni a városon amennyire a jelzőlámpák engedték. Időben érkeztem a találkozási ponthoz, bemutatkozás, kis eszmecsere és elindultunk Iszkaszentgyörgy irányába, meglepően jó kis kerkpárút a főúttól levállva vezetett a Bakony hegyláncai felé. Pazar látvány volt, először az iszkaszentgyörgyi kastély ejtett ámulatba, pedig csak messziről láttam, de ezt most nem látogattuk meg, tartottuk magunkat a tervhez. Haladtunk Kincsesbányán át a Fehérvárcsúrgói-tóhoz. Éppen építették, magasították a tó körüli gátat, a látvány pazar volt, az országos kék túraútvonallal egybe eső úton sajnos por és homok volt, ettől függetlenül nagyon élveztem, főleg a tó zegzúgos, vadregényes megkerülését. Először azt hittem nem tudom eltolni a kis ösvényen a bicajt, de csak sikerült, szenzációs kilátásban volt részünk. Hamar elértünk a Gaja-völygbe, nagyon árnyékos, hűs erdei úton tekerhettünk, ami nagyon jó minőségű, murvás út volt. Az erdei tónál megálltunk egy sörre, és egy jót beszélgettünk. Folytatva az utat, megállapítottuk, hogy Magyarországon nincsenek kihasználva az ehhez hasonló turisztikai látványosságok, a kitáblázásról, figyelemfelhívás hiányáról meg nem is beszélve. Végig fák alatt, csodás látványban gyönyörködve haladtunk. Balinkára érve folytattuk az utat a Bakonyba, tulajdonképpen Súrig meg sem álltunk, ez is volt a cél, a kerékpáros múlttal rendelkező kocsmáros kocsmája. Bakonycsernyénél észak felé fordulva nagyon szép szinte alpesi tájon haladtunk Súrig. Ekkor már nagyon meleg volt, jól esett a hosszabb majd 1 órás pihenő, a sörök, a szendvicsebéd, majd a fagyi. A végén a kulcsainkat jéggel és szodavízzel töltötték meg a kocsmárosok, amit ezúton is köszönök nekik. Szerettem volna meghallgatni a Súr templomának zenés játékát, amit megérkezésünkkor halottunk félig, de addig sokat kellett volna várni, így az most kimaradt. A parkja a templomnak egyébként nagyon szép, ajánlom mindenkinek. Bakonybánkig haladtunk együtt, tulajdonképpen hasonló környezetben, én minden percét élveztem és csodáltam, fáradtságnak nyoma sem volt. Szerintem ezidáig már 10 liter folyadékot ittam meg. Józsi itt elindult Kisbér felé, én pedig Táp és Pannonhalma felé. Józsinak azt mondtam az Aptáságnál a két domb között elsuhanok, nem mászok ebben a melegben, persze ez nem így lett, baromi nagyon másztam abba a baromi melegbe, nem esett jól. Vagy elnéztem az utat vagy a térkép jelzett tévesen egy völgyet a két domb között. Aztán persze gurulás, az mindig jó. Eztán ha,arosan beérkeztem Győrújbarátba, a barátaimhoz az amatőr csillagászati táborba. Nagy üdvözlés és gratuláció után azonnal meg kellett innom egy sört és felállítottam a sátramat, kipróbáltam az önfelfújó matracot és párnát. Ettem ittam csillagászkodtam és már fejben terveztem a haza utam. Józsi javaslatára a Cuha-szurdokban jöttem hazafelé, ami kerékpárral járható, de a patakon csak gázlókon lehet átmenni több alkalommal. Tartottam tőle, bár imádom a természetet, kerékpárral jobban szeretem a járható utakat.

Elindultam 2019. június 29-én szombaton reggel hazafelé, miután egy napot barátaimmal töltöttem. Pékséget találtam, ott bevásároltam, majd egyből 10-12 százalékkal kezdtem szerencsére nem hosszan. Gic volt a célpont, azaz meg kell kerülnöm a Nyúl-hegyet a túloldalról, hogy a 82-es számú főúton ne kerékpározzak, elkerüljem a forgalmas utat. Nem bántam meg, Sokorópátka és Gic, majd aztán Bakonyszentkirály hihetetlen szépségeket tartogattak számomra. Országuti kerékpárosokkal nagyon sokkal találkoztam. Érdekes mód arrafelé nemhogy nem intettek vissza, hanem nem tudtam megelőzni őket köszönésben. Porva volt a következő célpontom, ahova is a Cuha szurdokon keresztül jutottam el. Elérkeztem a patakhoz, ott tartottam egy hosszabb reggelit, elintéztem ügyes bagyos dolgaimat. El kell mondjam, hogy a szurdokig vezető út hibátlan, új aszfalt és végre itt ki volt táblázva minden és a lakosok is tudták mi merre van. Ez sajnos elég ritka még ekkora nevezetességeknél is. Leérve a patakhoz találtam egy hidat így az első átkelésem hídon történt, nem a gázlón, nem akartam feleslegesen a fémet vízzel érinteni a rozsda elkerülése érdekében, de végül kénytelen voltam, lévén a többi 6-7 átkelésnél nem volt híd. Jó minőségű gázlók voltak, egyszer-kétszer kellett figyelnem a kimozdult kövek közé be ne szoruljon a kerekem vagy megcsússzon. A völgy egy hűs, kétoldalról sziklafalakkal tagolt elég széles ösvény tájékoztató táblákkal és rengeteg látnivalóval. Ha jól emlékszem 340 méter szinten voltam és mellettem 400-450 méter emelkedtek a csúcsok, persze ezeket nem láttam a szurdokból, csak éreztem az árnyékból, hogy magas a hegy mellettem, illetve a gps mutatta. Nem volt hosszú az út, hamar kiértem sajnos, pedig jó lett volna még ilyen hűsben mennem. Kiérve hamar eltévedtem, a gps által jelzett ösvény jó nagy kerülővel vitt be Porvára, pedig még meg is kérdeztem a vasútnál merre menjek. Igazából egy másik úton jutottam Porvára de végig tudtam merre a falu és merre kell mennem. A legidegesítőbb a homok volt, ami belepte a bringám. Nem tudom miért én erre nagyon haklis vagyok. Alig vártam az első kék kutat, vizkészletem frissítése miatt, és a kerékpár mosás miatt. Ezt meg is tettem Porván. Irány Borzavár és Zirc. Na ere nem számoltam, hogy eléggé dimbes dombos arra az út. Zirc felé a dobon megelőzött három országutis, akiket még Zircet elhagyva utonértem a nem kis pakkommal és haladtam velük. Nem is értették, mikor megáltak egy sörre elismerően intettek és pedig haladtam Bakonynána fel, majd következett Tés, de előtte egy combos mászás egy erdei aszfaltos magánúton. Örültem, hogy felértem, nagyon meleg volt és nagyon meredek. Fentről a kilátás pazar volt. Azt már itt láttam, hogy sokkal több lesz a megtett kilométer mint idefelé. Bakonycsernyénél álltam meg egy fagyira és ettem még volt két péksüteményem. Itt szemtanúja voltam egy vitának, ahol a kocsmáros hiába intette rendre az egyik hőzöngő férfit, az csak meg akart valakit verni…:-) Azt gondolom minden falunak megvan ez az egy embere. Szóval a buli is megvolt az ebédhez, jól szórakoztam magamban, a mogyorós-csokis csavart fagyi pedig kifejezetten finom volt. Nem tudom mitől, talán Hozé barátom felesége által készített lazacos sajtkrémétől, de tele voltam energiával, semmi fáradtság nem volt rajtam, sőt erőt éreztem. Ez kellett is, mert hosszú volt még az út, Székesfehérvár magasságában már nagyon fájt a sejhajom, de valahogy csak kibírtam hazáig. Az ülés egy jó minőségű géles ülés, de mégis…Odafelé 141 km és 844 méter szint, mig visszafelé 194 km és 1539 méter szintet tettem meg. odafelé 20, visszafelé 20,5km/h átlagsebességgel tudtam menni. Rendkívül jó túra volt, sokmindent megtanultam és sokmindenre rájöttem magamtól, ennyivel tapasztaltabb vagyok. Bármikor elindulnék újra, akár hosszabb túrára is, már ami a napok számát illeti.

A kisfilm első része itt érhető el:

Második rész: