Egy túrakerékpár születése – 3. befejező rész

Köszönöm Gary Fisher, hogy kitaláltad ezt a vázat akkor 1997-ben, így egy magamfajta hobbi kerékpár felhasználó megálmodhatott egy túrakerékpárt, amelyet minden előképzettség nélkül tulajdonképpen majdnem egyedül meg is valósítottam. Na persze ez nem igaz, a kerékpár összeszerelését szakember végezte, a magam és mások biztonsága érdekében. Erről majd mesélek. Kicsit had kanyarodjak vissza a Hoo Koo E Koo feliratra. Utánajártam a jelentésének, ez tulajdonképpen egy indián törzs volt Amerikában, 1579-ben Kuropenas fedezte fel őket. Ez a törzs a mai Marin megye területén élt, akkor Tamalpais régiónak nevezték. Ha jól vettem ki a cikkből akkor Marin egyébként trözsfőnök volt, innen a mai megye elnevezése. A környék a Tamalpais-hegy és gyönyörű völgyek együttese, amelyek körülvették a Tomales-öblöt. Kaliforniában egyébként sokmindent neveztek el erről a törzsről, illetve a velük kapcsolatos tulajdonnevekről, tisztelegve ezzel a múltjuk előtt. Korábbi beszámolóim egyikében látható a Hoo Koo E Koo felirat, amely díszítve van, az “E” tetején lévő kereszt nekem kicsit furcsa, nem gondolom, hogy az indiánoknak bármi köze lett volna a kereszténységhez, de összességében tetszik, nem egy snassz felirat az biztos.

A kerékpár összerakásának első napján tulajdonképpen nem haladtunk, amire számítani is lehetett, hogy jön valami gubanc, hát jött. A villanyak rövidnek bizonyúlt. A kerékpár eredetileg is Rock Shox Indy C típusú villával volt szerelve, de ez, amit vettem hozzá nem ezé a kerékpáré volt. Ekkor jött a tanakodás mi legyen, a sima magasító nem volt jó, mert a dió nem fogott sokat, sőt a felső csavar tulajdonképpen már villanyak fölött szorított, életveszélyes volt. Mielőtt nagyon belemerültünk volna gugli barátunk ki is dobta a megoldást, létezik villanyak magasító, amit egyrészt beleengedünk a villanyakba, majd az éket meghúzó csavar belseje menetes az imbusz kiképzésen belül, amibe pedig beletekerhetjük a csapágyösszehúzó csavart, zárókupakkal a végén. Ennek a beszerzése kettő napon belül megtörtént és már folytatódott is az összerelés. Azt gondoltam még ma sem leszünk kész, e cikk végén kiderül, hogy mégis. Néhány kép a szerelés menetéről:

A képeken Váradi Ferenc kerékpárszerelő látható. Akinek szerelőre van szüksége és Dunaújváros környékén keresi bátran ajánlom. Lelkes, szívből csinálja, precíz és mindenre van ötlete, ha kreatívkodni kell. (A képeken a kormány még nem a helyes pozícióban van.) Nézzük mi került rá a kerékpárra. Eredetileg az első és a hátsó váltó valamint a középső sor és hajtás Deore Lx, de mint kiderült az első váltó biztosan nem jó, mivel alsó húzásút vettem. Mindezek mellett a 28 38 48-as sort valószínű egyébként sem vinné. Szerencsére Ferinek volt egy Stx Rc hibátlan állapotban lévő felső húzású első váltója, aminek a leírását megnézve az interneten és a tapasztalatokra hagyatkozva azt mondta, hogy jó lesz. A kerékszett egy duplafalú Schürmann szegecselt felni, hátul Suntour 8-as sorral. A gumiköppenyt már talán korábbi részben elemeztem, 47×559 Continental Contact extra light (hajtogatható) változata került fel rá fényvisszaverő peremmel a biztonság és a jogszabályi megfelelésnek is eleget téve. Ha jól tudom ezt macskaszem helyett elfogadja a rendőr. A marokváltó és fékkarok szintén Suntour, a V-fékek Avid márkájúak. A hátsó váltó bowdenrögzítő csavarját cserélni kellett, de egyébként a képen lévő állapotban van, tökéletesen teszi a dolgát. Érdekes volt látni a Suntour marokváltót belülről, a saját húzását biztosító bowdent és a befűzendő váltást végző bowdent, amit fel kellett csévélni. A fékkarokban érdekes mód a Japánok beleraktak a bowdenfejre egy perselyt műanyagból és így passzos, persze ilyen bowdent nem árulnak, a Shimano feje meg nagyobb, hogy a perselybe belemenjen, de önmagában meg kicsit lötyög a fékkar kiképzett helyén. Ettől függetlenül ez lett a megoldás, a perselyen még gondolkodom. Ha valakinek van ötlete ossza meg velem kérem. Így is tökéletes, de hogy kerek legyen ez is még nem adom fel.

A második szerelési napon, tulajdonképpen 3 óra alatt kész lett a kerékpár. Nagy kérdés volt, az első váltó viszi-e a trekking sort? Mint a Doxa óra olyan precízen és jól működik. Kapott egy új láncot a hajtás, kipróbáltuk az eredeti Suntour hátsó váltóval is az egészet, mert Feri szerint valami nem ok, de azzal is ugyanazt tapasztalta. Hozzáteszem én nem érzek különbséget és nem látok semmi furcsát. Nem tudja olyan precízen beállítani, mint szeretné, de ezt szerintem csak a maximalizmusa mondatja, illetve azóta rájöttem miről beszélt, de az meg a marokváltó adottsága, határozottan kell váltani vele és akkor egyből vált, ha szépen lassan húzom kattanásig van hogy egy kicsit gondolkodva vált. Ez ilyen technika, jelentősége nincs, az országutijaimon 105-ös szett van, a vadi új valóban precízebb, de például a 2015-ös karbon kerékpárom 105-ös szettje szerintem még pontatlanabbul vált, mint ez a 20 éves technika. Mindent egybevetve tökéletes lett a váltás, amitől féltem az első váltónak külön örülök, ez az Stx Rc váltó meg külön megtetszett kialakítását és optikai kinézetét tekintve. Időtállóságáról nem is beszélve. Az utolsó mozzanat a bowdenezés volt, ott már csak ámulva és vigyorogva vártam mikor ülhetek már rá. Az utolsó kép a hazamenetel. A kormány stucni itt a képen még magas, amiből másnap 25mm-et kivettünk, és akkor lett tuti a tuti, kormány dőlésszögét is beállítottam Cseh Péter túrakerékpáros kollégám instrukciói alapján.

Másnap elmentem kisfiammal falun belül, ő az általam épített fa futóbiciklivel, én pedig az építettel. Nagyon élveztem, a másfél kilóméterre lévő játszótéren, Faluparkban éppen lovas napok voltak, ami két okból nem volt szerencsés, egyrészt nem tudtunk játszani, másrészt a kisfiamnak persze, hogy azonnal valami vásárfia kellett. Persze pénz nem volt nálam, játszótérre minek… Egy kollégám kisegített, én meg nem szeretek tartozni, ezért azonnal haza, kisfiam velem, persze már útközben mondogatta, hogy neki kell egy daru is a játékpisztoly mellé. Na akkor megbeszéltük, megegyeztünk, hogy mégegyszer visszamegyünk, kifizetem a kölcsön kapott pénzt és akkor a darut megkapja, de azonnal jövünk haza, mert nekem meg 13 órától indult az előre leegyeztetett kerékpározásom, ahol mentünk egy laza 167 km-t. A laza ironikus, nem nagyképű jelző, de ez egy másik történet! 🙂 Néha kell nemet mondani a gyerekeknek, de itt most éreztem, hogy másképp nem érünk haza. Az egésznek az a lényege, hogy a kb 6 km a 2,5 éves kisfiam futóbiciklivel úgy lenyomta, hogy egyből megfogalmazódott bennem, hogy nem is kell olyan sokat várnom a közös kerékpáros túránkra. 🙂 Egy hátránya volt az útnak, volt egy homokos szakasz, a sárvédő szett és a csomagtartók még nem voltak fenn, a kisebb sietség miatt felverődött a frissen szervízelt olajra, zsírra a homok. Elég sokáig takarítottam, mire lejött, a maradék pedig az első próbaúton jött le, amiről mindjárt írok. Látni nem lehetett egy homokszemet sem már a végén, de hallani hallottam, hogy serceg, hogy a rosebb vigye el. Érdekelne más mit tesz a homok ellen, bár lehet a sárvédő szett után nem lesz ilyen gondom. Kisifiam a képen nem látszik boldognak, pedig az volt, hátizsákban a ott volt a játék daru! 🙂 Az mondjuk tény, hogy este nem kellett altatni! 🙂

A sárvédő és a csomagtartó szett felszerelése egy 3 órás éjjeli és még másnap egy 2 órás procedúra volt, minden ment elsőre, de volt vele munka, minden odaérjen, vázra figyelve ne verjem le a festéket…Megoldottam. SKS sárvédőszettet raktam fel 53mm széleset, nagyobb nem fért volna el, hiába ajánlottak 60mm a 47mm-es gumihoz. Érdekesség, hogy ugye elől nincs külön szem a vázon, az csak hátul van. Előre vettem egy adaptert, képen látszik, ami helyettesíti a szemet, hátra pedig a sárvédőt és rá a csomagtartót egy szembe rögzítettem. Előre Acor teleszkópra szerelhető első csomagtartó került, hátra egy decathlonos csomagtartó, miután másik kerékpáromon is nagyon bevált. Íme az összkép, a végleges kinézete és tulajdonképpen az összerelés legvége, a megálmodott és eltervezett kerékpár:

Az első utam alig vártam vele, így teljesen készen. Szombati napon barátokkal tekertem egy 167 km-et, annak a levezetése, vasárnap tökéletes volt arra, hogy nagyszüleimhez leugorva Bölcskére egy 35 km-en teszteljem a kerékpárt. Nem mentem gyorsan, direkt alacsony pulzuson akartam tekerni, így igazából 25,2km/h átlaggal abszolváltam a próbautat, ami 35 km volt, de nem is ez volt a lényeg. A kerékpár nagyon kényelmes, nyilván elfogult is az ember, de ténylegesen nagyon jól sikerült. A monoblokkból néha hallottam valami hangot, nem morajlás volt, a monoblokk nem is lóg, nem is kotyog, az is lehet nem onnan jött, de az sem baj, ha azt majd egyszer cserélnem kell, egyenlőre semmi más probléma nem jött ki. Illetve de, a nyeregcsőszorító bilincsen kellett feszítenem, a jó magyar utakon nem volt elegendő az addigi laza meghúzás, most egy nagyobb szorítással már nem csuszik be kicsit sem a nyeregcsövem. A leírásnál nem mondtam, de szinte minden dörzsárazva lett, így nagyon pöpecül illeszkedik minden mindenben, így a nyeregcső is a helyén van, ugyanakkor úgy néz ki nagyobb erővel kellett összeszorítani a fogadó csövet, hogy az meg is szoruljon, de tény, hogy laza volt nagyon. Összességében nagyon jó a hajtás, sokféle áttételezést ki lehet használni benne, ami kicsit szokatlan a 2×10 és 2×11 rendszer után, ugyanakkor hamar megszoktam. Akinek van Strava-ja a próbaút linkje, és egy kép útközbeni kényszermegállónál – nyeregcső szorításnál: https://www.strava.com/activities/2381105968

Este nem hagyott nyugodni, próbakör után felraktam egyik oldalra a meglévő túratáskáimat, hogy mit mutat és a lábam beleér-e, hiszen azért ez 26os kerékpár én meg 187 cm vagyok, hiába a legnagyobb vázméret. Ahogy a képen látjátok, na így nem ér bele a lábam. A Crosso táska kampóját nem tudom beakasztani a megszokott helyre mert a keresztvas, ahol épp jó helyen van ott szűkíti a kresztmetszetet, de azt majd megoldom, hogy odafogatok egy alkalmatosságot, amibe be tudom akasztani a kamptó. Ez a része is jó lesz rajta, már csak az első túra kell majd, addig pedig néha ezzel edzek, terhelés alatt jön ki, aminek ki kell. Túrán nem szeretnék meglepetéseket.

Összességében a terveim szerint alakult minden, kisebb nagyon megoldandó feladatok voltak, összeszerelés során egy két helyen sérült a kerékpár is, lejavítottam. Egyik legóvatosabb munkát az első csomagtartó bilincse jelentette, amivel persze egyből sikerült lekarcolnom a festéket, a bilincs egy közönséges bilincs, ahhoz, hogy rá tudjuk rakni szét kell nyitni, elsőre beleállítottam a sarkát a villa fényezésébe! Javítás elég jól sikerült, nem gond, és mm-es sérülésekről volt szó. Ettől függetlenül nagyon jó kontrukció, ajánlom mindenkinek, stabil, könnyű, merev alkalmatosság. Sokmindent tanultam a kerékpár összeszerelésekor, ami még jól is jöhet túrán, ha arra lenne szükség. Remélem érdekes volt olvasni másoknak is, azért is osztottam meg az oldalamon, hogy mindenki lássa, nem csak méregdrága kerékpárral lehet túrázni, főleg nem, csak a mai modern kerékpárokkal. A fő alkatrészek mind régiek, akkor készültek, amikor még nem pár évre terveztek és kiviteleztek az emberek termékeket.

Ne feledjétek az első részben említettem, van még egy Specialized Rockhopper vázam. Festék és lakk is maradt egy kerékpárra való…. 🙂