Egy túrakerékpár születése – 1. rész

Akkora élményt és kihívást adott nekem a következőkben leírt téma, hogy muszáj volt leírnom, élménybeszámolót készítenem belőle. Bár van kettő kerékpárom, egy karbon országúti és egy túrázós országúti, eldöntöttem, hogy beszerzek egy régi Cro mo vázas retro kerékpárt, ősmontit, ahogy az egyik közösségi oldal csoport elnevezése is jelöli ezeket a kerékpárokat. Van bennük valami különleges, már önmagában az, hogy konkrétan az én megvásárolt kerkpár vázam egy 1997-es váz, és majd a képeken fogjátok látni, hihetetlen, hogy felületi rozsdán kívül semmi baja. Bejelentkeztem tehát az “Ősmontis csoportba”, és ha jól emlékszem a második napon felraktak egy Gary Fisher vázat, amire felhívták a figyelmem. Kemény 2500 Ft volt, jobb hátsó féktüske sérült volt, látszott rajta, hogy nem nagyon törődtek a lelkével, de az ütés kopáson kívül szemre a váznak semmi baja nem volt. Le is csaptam rá, 21-es vázméret, feltételeztem, hogy ez nekem jó lesz, főleg úgy, hogy az eladónak a 175 cm-hez képest meg nagynak bizonyult. Az eladó nagyon korrekt volt, pénz utalása után másnap már kibonthattam a csomagot, amelybe benne volt a monoblokk is és vettem hozzá egy Rock Shox Indy C teleszkópot is, kerékpárhoz hasonló állapotban. Nézzük a képeket milyen állapotban is vettem meg őket:

A képek nem is annyira adják vissza, úgy látszik, mintha a festéshez legalábbis a váz tekintetében hozzá sem kellene nyúlni. Sajnos élőben nem ilyen látszatot adott, de ezt tudtam, mert az eladó korrekt módon tájékoztatott. Na de sebaj gondoltam magamban, ez a szín egyébként sem tetszett, teleszkóp is más színű volt. Látszik a képen, hogy a jobb hátsó V fék tüskéje kapott, illetve mellette a váz is. Két dolog volt a legfontosabb, tüske javítása, illetve alkatrészek beszerzése. A kerékpár előtt próbáltam egy Centurion kerékpárt, ami kicsinek bizonyúlt, ugyanakkor a váz megvétele után ráírtam az eladóra, hogy az azon lévő alkatrészeket nem-e adja el külön. Igen volt a válasz, így már mentem is értük.

Az első képen látszik, hogy a kerekeket és a pillangó kormányt az üléssel behelyezve milyen képet ad a kerékpár. Hangsúlyozom sem az ülés, sem a kormány nincs beállítva, csak összedugtam egy fénykép erejéig. A legfontosabb volt, hogy átlépve megnézzem mit mutat a váz. Tökéletes volt a méret, talán 3-4 cm volt, van az üllepem és a váz csöve között, épp ideális. Azt nem említettem, de aki ismeri ezeket a kerékpárokat tudja, hogy ezek 26-os kerékméretűek, ezért is volt fontos az, hogy jó-e a vázméret, kényelmesnek kényelmes legyen, de bután se nézzek ki rajta a 187 cm-emmel. A kerék egy duplafalu szegecsel Schurmann, erről majd még később beszélek. A kormány azért lett pillangó, mert ezen szintén sok fogási lehetőség van, országúti kerékpárjaimhoz hasonlóan, kényelmet adva egy nagyobb túrán, illetve ez egy MTB, de én egy MTB-trekking, hibridet, egy túrakerékpárt szeretnék belőle építeni. A második képen láthatóak az alkatrészek, kellemes áron jutottam hozzájuk és remélem sokáig szolgálni fognak. Deore Lx a hajtás és a váltószett is, 28 38 48 első sorral, 11-28 hátsó sorral 3x8as rendszerben. A fék és a marokváltó a Centurionról lett leszerelve, Sountor márkájú, nagyon kényelmes és jó állapotú, ezért döntöttem mellette. Megkaptam a szinte új láncot, kitámasztót és vettem még egy kétoldalú Shimano pedált pöpec állapotban, rugó felületén lévő roszdát kell majd lepucolnom. A harmadik képet azért mutatom, mert ezt a vázat kaptam, hogy vágjam le róla a tüskét a javítás miatt. Hááááát nem tettem. Annyira beleszerelmesedtem ezekbe a vázakba, hogy egy Specialized Rock Hopper vázat mégsem gondoltam szétvágni, ehelyett szereztem egy menetes tüskét. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ezt a vázat is fel fogom újítani, hiszen legalább olyan értékes és legalább olyan állapotban van, mint a Gary Fisher. A tüskéért mikor elmentem megvettem a váz gyári villáját korműnycsapágyastól, hozzá egy stucnit és kormányt, szóval igazán rákészültem ennek felújítására is. De térjünk vissza Gary-hez.

A tüske javítás következett, amit egy szintén segítő barátnak köszönhetek. Két variációnk volt, vgy levágjuk a rossz tüskét és odaheggesztjük a másik tüskéről a tüskét, vagy teljesen levágjuk és a vázhoz. A helyszínen úgy döntöttünk, hogy egy harmadik variáció lesz, mégpedig síkba vágjuk a törött tüskét, abba fúrunk egy menetet és betekerjük a menetes tüskét. Ez alapján nem nem kellett a vázhoz nyúlni, azt heggeszteni, félve annak kilágyulásától vagy bármi más sérülésétől. Azt gondoltam ez túl egyszerű, hogy működjön és szerencsénk legyen. Pedig így történt, levágtuk, menetet furtunk bele és betekertük a tüskét, jobb lett mint a gyári és ne adj úristen bármi történik csak betekerek egy újat.

A képen láthatjátok a tüske javítás fázisain kívül, hogy megcsiszoltam az ütésnél a vázat, de szerencsére csak felületi volt a roszda, illetve azt már ekkor tudtam, hogy itt biztosan gittelnem kell a vázat. Ezen kívül még két ennél kisebb helyen, szóval egyébként tényleg egyben van a váz.

Ekkor jött a kérdés, hogy akkor milyen legyen a szín. Ötleteltem a váz eladójával is, megmutatta a Kona kerékpárját milyen színű lett, és miközben az interneten a keresőbe beírtam a Kona MTB kifejezést, hogy megnézzek pár képet erről a szintén szenzációs kerékpárról találtam egy olyat, amelyiken az összkép nagyon tetszett és elhatároztam, hogy nekem is ez a színvilág lesz a kerékpáromon. Megpróbálok egy hasonló színt keresni az interneten.

A feladat adott volt, keresni egy ilyen színt. Elkezdtem keresgetni honnan szerezhetnék színt. Szóba került, hogy lefestetem, de ezt a kerékpárt annyira magaménak éreztem, hogy elhatároztam mindent, amit csak lehet magam készítek el rajta, így a színre fújást is. Úgy voltam vele, hogy ennél bonyolúltabb dolgokat is megtanultam már, ezzel nem feltétlen pénzt akartam spórolni, érdekel ez az egész. Amióta kerékpározom egyébként is fontos nekem ez a testmozgás, ez az életmód, ha mindezt magamnak tudom előteremteni még értékesebb lesz, még akkor is, ha egy két helyen egy profi, akinek ez a szakmája szebben csinálja majd meg a festést…Sógorom, aki airbrushol javasolt egy webáruházat, ahol autófestékeket árulnak nagyon jó minőségben és nagyon jó áron, amolyan csináld magad szetteket lehet náluk vásárolni és egy kis kézügyeséggel tényleg profinak látszó dolgokat lehet véghezvinni. Felmentem a honlapra és meg is találtam a színt.

Reklámozni senkit és semmit nem akarok, a jó tanácsokat, tapasztalatokat azonban megosztom másokkal, és mivel nagyon segítőkészek és udvariasak voltak, korrekt áron és gyorsan eljuttatva a csomagot nem takartam ki az oldal nevét. Bátran ajánlom másoknak is. A bal oldalon lévő Suzuki Z7L – Mars Gold 2 met. színre esett a választásom. Meg is rendeltem 2 dl színt, 2 dl 2K lakkot edzővel, Slem gittet, és egy szürke Filler alapozót ez utóbbit spray változatban, ez egyszerűbbnek tűnt, ugyanakkor az első kettőt simán kimérve, így olcsóbb és ahogy írtam azt szórópisztollyal magam vállaltam, hogy kivitelezem.

A színekkel párhuzamosan megrendeltem a teleszkópra az új matricát, amelyet a váz színéhez igazítottam és a “Rock” feliratot fényvisszaverősre kértem, nagyon frankó matricát kaptam a debreceni dekor cégtől. Megrendeltem az Avid V fékeket, illetve a Continental Contact 47×559 gumikat. Talán az 1.75 egy kicsit túlzás túraguminak, de úgy voltam vele, hogy az MTB vázban a nagyon vékony gumi egyébként sem mutat jól, másrészt ez egy ultra light hajtógathatós verzió, ami 495 gramm darabonként a drótperemes vékonyabb társaival ellentétben, amelyek 700-800 gramm körül vannak. Ismerem ezt a gumit, ez van fenn az RC 520 Triban országúti kerékpáromon is, amit szintén túrázni használok majd, egyenlőre csak edzek vele, rendkívül jó a gördülési ellenállása, nagyon kis felületen fut. Közben lebeszéltem egy szintén baráttal, aki kerékpárokat javít, hogy majd ha úgy állok mehessek hozzá szakmai felügyelet alatt és mellett a kerékpárt összeszerelni. Ehhez az üléscsőnek és a kormányak kell a helyén lenni, egyrészt a befogatás, másrészt a beállítások miatt.

Elkezdtem a vázat csiszolni kézzel. Ezztel sosem leszek kész gondoltam magamban, vagy a csizsolópapírok sem olyanok mint régen, vagy a régi festés hiába volt viseletes nagyon jól tapadt a vázhoz. Elkezdtem óvatosan fúróba fogatott fejjel csiszolni a vázat. Mivel az alapozót festék, majd újra alapozó majd újra festék követte nem tudtam csak alapozóig leszedni mert nagyon nagy lépcsők voltak a vázban a sok és különböző rétegek miatt. Le kellett csiszolnom fémig. Megfordult a fejemben a homokfúvózás is, de a kompresszorom gyenge hozzá és a szorópisztoly sem a legmegfelelőbb volt. Kromofág, gondoltam magamban, bár azt olvastam megszüntették. Festékboltban azért szerencsére találtam, majd tájékoztattak, hogy nem megszűnt, hanem kivontak belőle anyagokat így jóval tovább tart majd és többször kell alkalmaznom. Ezzel nincs baj, gondoltam magamban, 2500 ft volt, de megérte az időt. Kb. 2 dl amit elhasználtam és nagyon jól sikerült lepucolni vele a vázat, persze csövek találkozásánál kellett kézimunkázni, de az belefért, ennyi pepecselés kellett, még akkor is, ha ez háromszor annyi idő volt, mint lemaratni az egész vázat.

Eljutottam a vázig teljesen lecsupaszítva, kezdődött az alapozás. Természetesen a teleszkópot szétszedtem, az alsó tagot lecsizsoltam, az is alapozásra várt.

Az alapozótól annyira nem féltem, mert azt még úgyis csiszolnom kellett az első színréteg előtt, a villán látszik is, hogy kissé megfolyt az alapozó. Természetesen az alapozás előtt minden szükséges lyukat eldugaszoltam, hajtásnál a menetes részt be is zsíroztam, ha mégis bejut a festék se tapadjon ott meg. Összességében ez a Filler alapozó marhajó, 3 rétegre elég lett egy flakon a vázra és villára.

Elérkezett a várva várt pillanat, jöhetett az első színréteg. Izgultam, féltem, először falon próbáltam ki, ott elég jól ment. Az első fújásra nyeregcső alatt kezdtem, ahol persze hirtelen nyomtam meg, sok anyagot lőtt ki, már már azt hittem megfolyik, de szépen ahogy fújtam a levegő nyomása meg valószínű szerencsémre a higitás épp jó mennyisége miatt sem folyt meg, szépen elterült a vázon a festék. Ekkor hamar megtanultam, hogy a váz mellett kezdjük,ha hirtelen jön a levegőbe mehet és aztán szépen visszük a vázra a pisztolyt és így az anyagot. Olyannyira jól sikerült az első réteg, hogy tökéletesen takart, hiába csak ködölni akartam, és egy helyen sem folyt meg a festék.

A festés miatt nyilvánvaló, hogy a matricázást is meg kell oldani, ami szintén nem egy egyszerű feladat, és aki kerékpár felújításban gondolkodik készüljön fel, hogy valami hihetetlen szervezési képesség, türelem és logisztika kell majd. Senki nem vállalta baráti áron, időben a matrica újragyártását. Magam készítettem el, persze volt itt is segítségem. Végre eljutottam oda, hogy a matricák meglesznek, a színezés az első rétegnél megállt, hiszen a szín után, de lakk előtt kellene matricázni, és a színek egymásra jól tapadnak, a lakkot viszont záros határudőn belül fel kell vinni a színezést követően. A hétvégén vége befejeződik a színezés matrciázás. Tegnapi napon a dekoros cégtől kaptam egy mintát,  azt felragasztottam a másik vázra és ecsettel jócskán adtam neki a leendő 2K lakkból, semmi baja nem lett, azaz bírja a matrica a lakkozást, az eredeti elképzelés szerint a színezés után matricázok, majd azt követően lakkozok. Színrétegből 3 réteget terveztem, lakkból is legalább 2 réteget.

Mindezek mellett leszereltem a gumit, ami egyébként egy régi de meglepően könnyű Schwalbe gumi Continental belsőkkel, amelyet felhasználok majd a Specialized kerékpárnál szerintem, leszedtem a felniszalagot, abból újat kell vennem, és kézzel megcsiszoltam a szegecsek belő felét a felületi rozsdától.

Meglepődtem, mert szimpla falút vártam, ehelyett egy duplafalu nagyon masszív szegecselt felnit vettem, mint kiderült, jó állapotban van, nem lesz vele gond. Mindesetre a csavar köré nem értem be, oda Evipass nevű rozsdaoldót ajánlottak, beszerzem és ott is kipucolom, úgyis a pedál rugója is rozsdátalanításra szorul. Elkezdtem megpucolni, az alu részeket, fékkarokat, hajtókarokat.

Lesz feladat vele, vannak mélyebb sérülések, annyit nem csizsolok le belőle, de ennél még biztosan szebb lesz.

Akit érdekel tartson velem a következő részben is, most lesz majd látványos az egész projekt, terveim szerint jövő hétvégén kerül sor az összerakásra, azaz bő egy hónap alatt összeállhat az eltervezett kerékpárom, igaz munka,család mellett napi fél órákat, órákat lopva, ha csak ezzel foglalkoztam volna egfy hét alatt elkészülhetett volna, de nem hajt a Tatár…