Séta a réten

Munkából hazaérve megkérdeztem Ármint van-e kedve lemenni a patakhoz a rétre. “Igeeen.” – jött a válasz. Öltöztünk, szóltunk a kutyáknak és már indultunk is. Persze Lufi is eljött velünk, a cicánk. A mélyszántásokon át, dombon, völgyön át megérkeztünk a patakhoz, persze addig történt egy s más. Réti héját láttunk, Ármin szerint ez szürke varjú volt. 🙂 Pataknál követ dobáltunk, majd hazafelé őzeket láttunk a távolba szaladni. Jó levegőn, jót sétáltunk. Ármin már az öltözködés közben mondogatta: “Jaj de jó lesz” – közben kaptam a puszikat. Ezek az élet nagy dolgai – gondoltam magamban. Készült pár kép erről a kis túránkról.